Alice (Virginie Efira) közeledik a negyvenhez, egy jól menő divatlap szerkesztője és egyedül neveli a kislányát. Kissé munkamániás és maximalista, de a főnöke kevesli belőle az életet, ami, az éppen leköszönő főszerkesztő pozíciójáért folyó harc közepén, nem túl előnyös rá nézve. Ekkor csöppen az életébe Balthazar (Pierre Niney) a tizenkilenc éves építészhallgató, akit első látásra teljesen magával ragad Alice – ám a nő egy fél gondolatot sem fordít a fiúra. Mindaddig, míg egyik munkatársa javaslatára meglátja az utána sóvárgó srácban a lehetőséget: ha sikeresen elhiteti a munkahelyén, hogy felszedte a fiút talán a főnök is meglátja a benne rejlő izgalmas nőt. A csetlő-botló kirakat-randik alatt természetesen Alice-ben is felébred a régóta pórázon tartott nő, és nem sokára azon kapja magát, hogy egy valós kapcsolat felé menetel valakivel, aki fele olyan idős, mint ő. A tervbe be nem avatott Balthazar viszont teljes őszinteséggel habarodik bele Alice-be, a kapcsolat elkerülhetetlennek látszó borulása pedig a nő egész karrierjét is a mélybe ránthatja – az érzelmi sérülésekről nem is beszélve.

A csaj nem jár egyedül-féle „elhitetem valakivel, hogy mi járunk csak azért, hogy elérjek vele egy célt”-sémára felépített vígjáték valószerűségében messze túlszárnyalja amerikai elődeit. Az alaptörténet klisés igaz, és több fordulat, vagy a végső nagy szerelmi vallomás is ismerős lehet a hollywoodi filmekből, de sokkal emberközelibb mind a sztori, mind a cselekményvezetés, mind a színészi játék. A két főszereplő közötti összhang kifejezetten valósra és élőre sikerült, az első pillanattól érezhető a kettejük közötti dinamika és vonzalom. A francia vígjátékok legjobb hagyományait tovább vivő, kellemes és életszerű poénokat szépen támasztja alá a két színész játéka, a divatvilágot szemberöhögő, nyíltan kifigurázó poénok pedig a film legjobb pontjai közé tartoznak.

Amerikai alapra építkezett, de sokkal magasabbra és szórakoztatóbbra sikerült a Felcsípve, egy egynyári romantikus komédiához képest meglepően komolyan pendíti meg a korkülönbség, vagy a nők megítélésének témáját. Na persze nem a könnyed műfaj rovására, mélylélektani drámára senkinek sem kell számítania, de a néző sincs hülyének nézve. Az ilyen helyzetben természetesen felszínre kerülő kérdéseket, mint hogy „mi lesz velünk néhány év múlva?” vagy „mit fognak rólunk gondolni?” nem rejti el, de nem is tolja túlságosan előtérbe. Pergő stílusban zakatol előre a cselekmény, néha meg-megállva, de ez éppen elég arra, hogy meglássuk a felszín alatt bontakozó érzelmeket és szurkolni kezdjünk Alice-nek, hogy képes legyen túllépni a saját maga elvárásain, és rájönni: az élet nagyon kevésszer alakul úgy, ahogy azt előre elterveztük, és pont ezek, a váratlan élmények azok, amiktől érdemes élni. Akárhány éves, akármilyen nemű is az ember.

Felemelő, romantikus, okosan összerakott és végtelenül szórakoztató, igazi francia vígjáték a Felcsípve, nyári estékre kifejezetten ajánlott – minden korosztálynak.

Pataki Anita írása

http://www.kultography.hu/2013/06/08/a-szerelem-kortalan/