Úgy vélem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy a mai fiatalság körében elfogadott azonosság áll fenn a szerelem és a szexualitás között. Az értelmezés lényege olyasféle kölcsönösségi viszony, amely szerint a szerelmesek többnyire szexuális kapcsolatban is kell hogy álljanak egymással, a szexuális kapcsolatban állók pedig szerelmesek is (lehetnek) egymásba - a kényszerítõ körülményeket itt és most nem veszem figyelembe. A némiképpen nehézkesnek tûnõ megfogalmazás nem annyira a felnõttes elfogultságot jelenti, mint inkább a viszony kutatatlanságából következõ bizonytalanságot.

A gondolat ismert már az antikvitás óta, szinonimaként használták a Vénusz játéka kifejezést. A szólásszerû kapcsolat a középkorban bõvült: Vénusz-barlang, Vénusz-domb stb. A szókapcsolatot helyettesítõ ("szalonképes") formaként a 19. század elejéig jelen volt a társalgási nyelvben.
A szexualitás elfogadott jelentése tehát nemi kapcsolatot feltételez - ezt a szerelemben úgy szûkíthetjük, hogy olyan nemi kapcsolatról van szó, amely nem elõnyszerzésre törekszik, azaz nem önmagáért vagy más anyagi és/vagy nem anyagi kedvezés érdekében valósul meg.

Azt hiszem, hogy a szexualitás már csak azért sem azonosítható a szerelemmel, mert akkor igencsak leszûkítenénk a jelentését olyan páros testi kapcsolatra, amelynek hiánya önmagában kizárná a szerelem lehetõségét. Véleményem szerint a szexuális kapcsolat olyan "tartozéka" a szerelemnek, amely része lehet, de nem elengedhetetlen feltétele.

Ezt bizonyíthatja "megfordítása" is: a szexuális kapcsolatban lévõk akkor sem feltétlenül éreznek, érezhetnek egymás iránt szerelmet, ha olyan nemi kapcsolatról van szó, amely nem elõnyszerzésre törekszik, azaz nem önmagáért vagy más anyagi és/vagy nem anyagi kedvezés érdekében valósul meg - akár együtt-járási, akár élettársi vagy házastársi, akár barátsági, akár alkalmi kapcsolatban történik is.
Mégis szót kell ejteni róla, mert a szerelmesek szerelmük átélése közben bizonyosan eljutnak ahhoz a kérdéshez, hogy vonzalmukat szexuálisan is átéljék. Itt tanácsokat oszthat a felnõtt társadalom, normákat, szabályokat állíthat és állít a vallási és/vagy közösségi erkölcsi norma (ezek felsorolását terjedelmi okokból itt mellõzzük, illetve ismertnek tételezzük fel), csupán gondolatainkat közöljük:

mindig legyünk tekintettel a másik emberi méltóságára, emberi szuverenitásárafeltétlenül tartsuk be a kölcsönösség és a fokozatosság elvétsoha ne feledkezzünk meg társunk és "társulatunk" jövõjérõl: ne a pillanatnak éljünk,hanem éppen a szerelem tartósságának érdekében gondoljunk a kapcsolat jövõjére, illetve azokra a következményekre, amelyek a szexuális viszonyból következhetneka szerelem teljessége nem oldható fel és nem élhetõ meg sem az egyszeri, sem a többszöri szexuális örömérzésben.

A szexualitás vonzása olyan erõs, hogy nagyon nehéz az elkerülése. Tiltása, kizárása helyett inkább azt ajánljuk, hogy a szerelmi kapcsolat ilyetén "színezése", "bõvítése" elõtt ne feledkezzünk meg a szexualitás tudatosításáról, közös megegyezésû értelmezésérõl.

Mozaik Web