Azt hiszem, mindenki megélte már a párkapcsolatok gyenge, és fájdalmas pontjait. Talán már kiskamasz korban szembesülünk azzal, hogy nem minden marad minden pillanatban csodás és fennkölt a szerelemben sem.

Valójában azonban mégsem a szerelem fáj.

Ahhoz, hogy a folyamatot megértsük, picit érdemes kibontani ezt az érzést és mindazt, hogy mi is az, ami történik, ami valójában a fájdalmat okozza.

Mi is a szerelem?

Egy megmagyarázhatatlan eufórikus érzés. A lélekből ered, akaratunkon messze felül keletkezik. Nincs rá befolyásunk.

Felbukkan, és olyan erővel hat ránk, hogy képtelenség ellenállni neki. Az érzés végigsöpör rajtunk, és közben számtalan testi tünetet is okoz. Egy csoda.

A szeretet legcsodálatosabb formája.

A szerelem – maga az eufórikus érzés – azonban nincs velünk minden pillanatban, csak a tudat, hogy fellobbant, és az emléke, hogy itt volt, és újra és újra megjelenik. Az eufórikus állapot csak percekig tart és a visszatéréséig a tudat marad itt velünk: hogy „szerelmesek vagyunk”.

Mi azaz ikerláng szerelem? Eláruljuk!

Egy kapcsolat vagy szerelem elején az eufória naponta, óránként többször jelenik meg és áramlik át rajtunk. De nem érzed a felfokozottságot, ha épp tanulsz, alszol… mosogatsz, elmélyülsz valamiben. Ilyenkor csak a tudat van veled: szerelmes vagy.

A szerelem egy csoda. A legmagasabb rezgésű érzés. A lélek öröme és ereje. Nem tud fájni, sőt, amikor érzed, akkor a legnagyobb boldogságot érzed.

Akkor mégis miért fáj? Vagy mi fáj?

Megpróbálom megmagyarázni és közben tudom: érteni fogjátok.

Amikor a szerelmet és a vele járó boldogságot megérzed, az elméd (egód) azonnal szeretné megmagyarázni ezt az érzést. Szeretné tudni, mitől van, kitől van, és aggódni kezd, hogy elmúlhat. Az elméd keresi a lehetőséget, hogy

marasztalja az érzést, örökké tegye, mert az fantasztikus. Nem érti, miért keletkezett, hogyan érezhető minden pillanatban.

Mivel egy másik személy, a kedvesed iránt érzed, az elméd azonosítani kezdi a szerelmet a kedvessel: „hozzá tartozik az érzés.”… és miközben újra és újra keresed az élményt és át akarod érezni, a kedvesedhez kezdesz ragaszkodni. Neki tulajdonítod.

Így hamar, szinte a szerelem első felbukkanásával egy időben – természetszerűen - megjelenik benned a birtoklás is: azt szeretnéd, ha a szerelem boldogsága, és forrása - aki a kedvesed (szerinted) – mindig Veled lehetne, ha azt érezné, amit Te, és ha soha nem múlna.

Ikerlángod felismerése, avagy honnan tudhatod,
hogy ő az, akit neked rendelt az ég?

Ez a birtoklás és ragaszkodás azonban – Te is tudod – mindent csak tönkre tesz. Hiszen nem lehet minden pillanatban Veled. Időnként, ha csak órákra is, de meg kell tanulnod elengedni, nem szorítani.

Így valójában ez fáj.

A fájdalmat tehát a birtokolni vágyás eredményezi, és a felismerés, hogy nem tudod birtokolni, uralni, hatalmadba „kényszeríteni.”

Vagyis, ha a szerelmet valóban élvezni szeretnéd, akkor vedd tudomásul, hogy Veled van, ám a kedvesed is, és az érzés is szabadabb annál, hogy uralhasd. Ha nem ragaszkodsz, ha nem görcsölsz és nem vágyod birtokolni őket, akkor elkerülöd a felesleges szenvedést és fájdalmat is.

A szerelem gyönyörű, csak épp sokan elfelejtjük meglátni, inkább „szenvedni” akarunk azért, mert nem lehet örökre a társunk az érzés és a párunk.

Most, hogy mindezt már tudod, könnyebb lesz kezelned a fájdalmat. Légy tudatos, és élvezd a szerelem minden jó és csodálatos élményét!

Forrás:http://www.joy.hu/szerelem/33325_faj-e_a_szerelem.html