Az első lángolás új és titokzatos. Különleges is, hiszen nem árnyékolják sem félelmek, sem fájó tapasztalatok. Az első szerelmet sokan még öregkorukban is visszasírják.

Miért elsöprő erejű az első szerelem?

„Az első szerelem olyan, mint egy álmodás” – csendül fel legtöbbünk emlékeiben Máté Péter halhatatlan klasszikusa. Az első, ha úgy tetszik, elsöprő szerelem lényegét Almási Kitti pszichológus is többnyire az álomszerűséggel magyarázza. „Minden, ami az újdonság erejével hat, erősebb érzéseket vált ki. Ez pedig különösen igaz az első szerelemre, mely során a valóságtól teljesen elrugaszkodva, szinte álomvilágban létezünk. Ebben a világban nincs tudatosság, csak önfeledt, tiszta érzelmek. A későbbi szerelmek során korábbi csalódásaink mind kevésbé engedik szárnyalni a gondolatainkat. A szakítások és a csalódásélmények az idő múlásával egyre racionálisabb képet festenek bennünk a szerelemről. Ám az elsőnél még minden ismeretlen és rejtélyes” – érvel a szakember.

Meddig kergethetjük álmainkat?

Részben a szabad szárnyalás élményének köszönhető, hogy az első nagy szerelem elraktározott, idealizált képével sokan élünk együtt akár évtizedek távlatában is. Kérdés azonban, hogy ez a szerelmi „fantom” milyen hatással van aktuális párkapcsolatunkra s magához az élethez való hozzáállásunkra. Káros, vagy éppen ellenkezőleg, szükséges-e ez az idealizált emlékkép?

Sokunk számára lelki kapaszkodót jelent, hogy élénken őrizzük a legendás szerelem, a mitikus kedves figurájának emlékét. Erősítheti személyiségünket a tudat, hogy mi már igenis átéltük a nagy, mindent elsöprő szerelmet – melynek értékéből mit sem von le a későbbi felismerés, az, hogy tudjuk, nem ő lett volna számunkra a megfelelő partner. Az ábrándozás, a visszaemlékezés vigaszul is szolgálhat azon időszakokra, amikor a mindennapokat kicsit unalmasabbnak, szenvedély nélkülinek érezzük. Az esetenkénti nosztalgiázásban nincs semmi kivetnivaló, amíg az nem az aktuális kapcsolat és a realitások előli menekülést szolgálja. Sőt, a szakemberek szerint mindenkinek szüksége van a saját kis titkokra, emlékekre, hogy függetlennek és értékesnek érezhesse magát. Ám ha a fantáziálások túlságosan gyakorivá válnak, arra akár aktuális kapcsolatunk is rámehet…

Fogadjuk el, hogy ami elmúlt, nincs többé!

Ha egy rég elmúlt szerelem gondolata folyamatosan ott lebeg az új kapcsolat felett, az romboló hatású. Akadnak olyanok is, akik képesek életük végéig hajdani első szerelmüket visszasírni, azzal a meggyőződéssel, hogy mellette igazán boldogok lehettek volna. Almási Kitti pszichológus szerint ezek az emberek veszélyes fantáziavilágban élnek. „Ilyenkor az illető egy gyerekes vízió rabja, és a letűnt partner idealizálása képtelenné teszi őt a boldogságra. A hajdani szerelem megszállottjaként minden új partnerét egy valótlan tökélyhez méri, akinek a helyét végül senki sem foglalja el.”

Fordítsuk a hasznunkra az emlékeket!

Egy felejthetetlennek gondolt szerelem képe képes megmérgezni az aktuális kapcsolatot, ugyanakkor segíthet azt boldogabbá is tenni. Mindössze néhány kérdést kell feltennünk magunknak, és aztán a lehető legőszintébben válaszolni rájuk.

– Mit szerettünk magunkban az első szerelem idején? Csak nem a függetlenséget, az odaadást és a bátorságot?

– Mi maradt ezen tulajdonságainkból? Netán megkoptak az évek során?

Tipp: Ne bánkódjunk az elmúlt szerelem romjai fölött, inkább tegyünk azért, hogy visszaszerezzük belső értékeinket, hogy jelenlegi vagy későbbi kapcsolatunkban kamatoztathassuk őket!

– Van valós okunk a bánkódásra? Gondoljunk bele abba, hogy ha egy szerelmi történet véget ér, annak többnyire jó oka van. Összeegyeztethetetlen jellemek, krónikus hűtlenség, áthidalhatatlan különbségek, éretlenség. Ily módon éreznünk kell, hogy az adott kapcsolatban nem voltak kilátásaink.

Tipp: koncentráljunk aktuális partnerünkre, hiszen ezúttal valamiért őt választottuk; próbáljunk érzelmileg kiteljesedni az új kapcsolatban!

Forrás:Nana.hu