A romantikus filmek gyakran ábrázolják a szerelem fellobbanását úgy, hogy a két szereplő tekintete egy zsúfolt hely két végéből is megtalálja egymást, majd minden más elszürkül körülöttük. A szemkontaktus a valóságban persze nem mindig ennyire extravagáns, mindazonáltal fontos funkciót tölt be mindennapi beszélgetéseink közben.

"Következtetéseket vonunk le mások személyiségére vonatkozóan pusztán abból, hogy hányszor találkozik a tekintetünk, illetve beszélgetés közben hányszor néznek félre. Ha pedig egy idegen mellett elsétálva az utcán nem létesít velünk szemkontaktust, hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy elutasítóan bánt velünk. Ezeket mindenki tudja a saját tapasztalataiból, pszichológusok és neurológusok ugyanakkor évtizedek óta kutatják a témát, felfedezéseik nyomán pedig egyre többet tudunk meg a szemkontaktus valódi erejéről" - írja a BBC cikkében dr. Christian Jarrett pszichológus, író, a Brit Pszichológiai Társaság blogjának szerkesztője.

Példaként említi a visszatérő tudományos megfigyelést, miszerint a szemkontaktus képes megragadni és lekötni a figyelmünket, ezáltal háttérbe szorítva minden mást, ami körülöttünk történik. (E ponton jönnek képbe persze a romantikus filmek említett jelenetei is.) Amikor találkozik a tekintetünk valaki máséval, agyfolyamatok egész sora indul be, miközben felismerjük a tényt, hogy egy másik személy elméjével kerülünk kapcsolatba. Tudatosul bennünk, hogy az a másik személy saját tudattal és nézőponttal rendelkezik, ezáltal pedig öntudatunk is felerősödik. Jó példa lehet erre, amikor az állatkertben egy gorilla vagy egyéb emberszabású szemébe nézünk. Aligha lehet ilyenkor elengedni az érzést, hogy a velünk szemben lévő állat is egy tudatos lény, ami vizsgálódva fürkész minket és ítélkezik is felettünk. Mi több, akár egy festményről visszanéző arc láttán is beindulhatnak olyan agyi folyamatok, amelyek a szociális megismeréshez kapcsolódnak - azaz aktívabbá válnak olyan agyi régiók, amelyek a saját magunkról és másokról való gondolkodásban vesznek részt.

Meddig tart az ideális szemkontaktus?

Talán nem meglepő, de a tudat, hogy éppen egy másik ember gondolatainak középpontjában állunk, kifejezetten zavaró lehet. Erre utalnak egy 2016-ban lefolytatott japán kísérlet eredményei is. A kutatók ebben arra kérték a résztvevőket, hogy folyamatosan nézzenek egy videón megjelenő emberi arcot, miközben főneveket mondtak nekik, amikhez jól passzoló igéket kellett visszamondaniuk. (A tej szó hallatán például jó válasz lehetett az inni ige.) Az így kapott adatokból kirajzolódott, hogy amikor a képernyőre vetülő arc egyenesen visszanézett a résztvevők szemébe, jobban meggyűlt a bajuk a teszttel is - legalábbis a trükkösebb főnevek hallatán. A japán kutatók szerint a hatás egyértelműen a szemkontaktushoz köthető, még úgy is, hogy egy idegennel néztek farkasszemet a kísérleti alanyok.

Egy másik kutatás szintén hasonló eredményekkel zárult. Ebben a tudósok kimutatták, hogy amikor tekintetünk közvetlenül találkozik egy másik emberével, annak hatására gyengül a munkamemória (az a képességünk, hogy rövid távon megőrizzünk és felhasználjunk információkat), a képzelőerő és az arra irányuló tudattalan szabályzás, hogy érzékelésünk elnyomja a felesleges ingereket. A hatás olyannyira valós, hogy könnyen leellenőrizhetjük magunkon is. Egyszerűen csak figyeljük meg, hogy amikor valaki mással beszélgetve jobban oda szeretnénk figyelni a mondandójára, esetleg gondolkodnunk kell az elhangzottakon, akkor önkéntelenül is megtörjük a szemkontaktust.

A szemkontaktus arra is kihatással lehet, hogy milyen érzéseink ébrednek a velünk szemben álló emberről. Azokat például, akik gyakrabban néznek a szemünkbe, hajlamosak vagyunk intelligensebbnek, tudatosabban és őszintébbnek vélni. Ez persze nem minden, ugyanis a túlzásba vitt szemkontaktussal könnyen áteshetünk a ló túloldalára. Azokat, akik szinte megállás nélkül bámulnak ránk, egyenesen ijesztőnek tartjuk. Egy, a Londoni Tudományos Múzeumban lefolytatott kísérletben brit pszichológusok arra igyekeztek választ kapni, hogy vajon mennyi ideig tart az ideális szemkontaktus. Megállapításaik szerint a legjobb, ha körülbelül három másodpercig nézünk egymás szemébe, illetve elmondható, hogy senki sem szereti, ha kilenc másodpercnél tovább ragad rajtuk valakinek a tekintete.

A szemkontaktus kémiája

Érdekesség, hogy egy 2018-ban megjelent kínai tanulmány szerint egészen különös kapcsolat jön létre azáltal, ha két ember egymás szemébe mered: ilyen helyzetben hajlamosak vagyunk magunkhoz hasonlónak látni a másik személyt, úgy a személyisége, mint a külső megjelenése tekintetében. Ugyanakkor itt még nem ér véget a szemkontaktus kémiája. Ha ugyanis teszünk egy lépést egymás felé, fellép egy vitatott jelenség, az úgynevezett pupillautánzás. Azaz pupilláink szinkronban kezdenek el tágulni és szűkülni. Egyesek szerint ez a tudatalatti szociális utánzás egy formája, egyfajta tánc a szemekkel. Más tudósok ugyanakkor szkeptikusak, mondván, hogy a jelenség hátterében csupán a másik szeme világosságának változása áll.Magyarán, amikor az egyik fél pupillája kitágul, a szeme egyidejűleg sötétebbé válik, ezért a másik fél pupillája is kitágul.

Bármi is legyen az igazság ebben a kérdésben, az biztos, hogy a pupilla kitágulása jelentéssel bír. Már a múlt század hatvanas éveiben is folytak olyan kutatások, amelyek szerint a pupillák kitágulása mögött állhat éberség és pszichológiai stimuláció is, legyen szó akár intellektuális, érzelmi, esztétikai vagy szexuális érdeklődésről. Leegyszerűsítve tehát arról van szó, hogy kitágul a pupillánk, ha szexuálisan felkelti valaki az érdeklődésünket. Éppen ez a gondolat az alapja annak a tudományos vitának, hogy vajon a tágabb pupilláktól vonzóbbnak látszunk-e. Egyes tanulmányok szerint igen, ráadásul azt is tudjuk már, hogy agyunk automatikusan észleli és értelmezi mások pupillájának méretváltozásait. Érdemes továbbá megemlíteni, hogy már évszázadokkal ezelőtt is vonzó tulajdonságként jelentek meg a köztudatban a tágabb pupillák. A reneszánsz idején egyes nők növényi kivonatok alkalmazásával igyekeztek kitágítani pupilláikat, ezáltal vonzóbbá varázsolva a megjelenésüket. Az erre használt nadragulya tudományos neve, az Atropa belladonna is innen származik - utóbbi tag jelentése magyarul: gyönyörű nő.

Nem csupán a pupillák küldenek azonban üzenetet, ha belenézünk egy másik ember szemébe. Egyfelől a szemhéjak bezárása és tágra nyitása is legalább annyira kifejező, mint általában véve az arcmimika. Ha például undorítónak találunk valamit, és ennek hatására behunyorítunk, azzal képesek vagyunk kifejezni az undorunkat. Emellett fontos szerepe van az íriszt körbevevő sötét gyűrűnek, az úgynevezett limbális gyűrűnek is. Minél sötétebb a limbális gyűrű, annál inkább arra következtetünk belőle, hogy gazdája fiatal és egészséges. Sőt, egy 2018-ban megjelent kutatás szerint a heteroszexuális nők rövid távú társkeresési döntéseiben is fontos szerep jut neki: ha egy férfi limbális gyűrűje sötétebb, a nők egészségesebbnek és kívánatosabbnak fogják őt látni.

"Az említett tanulmányok is csak alátámasztják a jól ismert mondás igazságát, miszerint a szem a lélek tükre. Valójában van valami egészen erőteljes hatása annak, ha elveszhetünk egy másik ember szemeiben. Azt mondják, hogy a szemünk agyunk egyetlen olyan része, amely közvetlenül érintkezik a világgal. Amikor belenézünk egy másik ember szemébe, gondoljunk arra, hogy talán ezzel kerülünk a legközelebb ahhoz, hogy megfogjuk az elméjét - vagy a lelkét, ha szeretnénk költőibben fogalmazni" - zárja gondolatait dr. Christian Jarrett.

Forrás: https://www.hazipatika.com/