Az az igazság, hogy cseppet sem könnyű velünk, nőkkel. De persze ez fordított helyzetben is gyakran előjön. Esetünkben a semmi az mindig valami, a kijelentéseink pedig többnyire burkoltak és nem annyira egyenesek, mint ahogyan azt a férfiak tálalják.

Ki érti a nőket? – Jegyzik meg bosszúsan a férfiak, amikor nem tudnak azon eligazodni, mit is szeretnénk. Nemcsak a távkapcsolat lehet nehéz, az együttélésnek is vannak hátulütői. A súrlódások minden kapcsolatban megtalálhatók, a jó az, ha mindkét fél felismeri a problémát és kezeli, megoldja, nem pedig legyintéssel tesz pontot a történet végére.

Az empatikus kommunikáció minden kapcsolatban fontos. Általában a kapcsolatok elejére jellemző csupán az, hogy a két fél meghallgatja egymást, utána rendszerint mindenki magába fordul, lekötik a mindennapos teendők. Ilyenkor a saját problémák mellett teher a másik fél által felhozott újabb probléma. Holott egyik fél sem azt várja el a másiktól, hogy oldja meg helyette a problémát, egyszerűen szeretné megosztani valakivel gondjait, nehézségét, mindazt, ami nyomja a szívét. Hiszen ki másnak mondanánk el – mi, nők – gondjainkat, mint annak, aki a társunk? Ugyanez fordítva is érvényes. Ha a társunk nekünk mondja el gondjait, ne azzal a mondattal válaszoljunk rá, hogy „És akkor mit csináljak?”. Lassan-lassan oda vezet mindez, hogy az együttélés valóban csak a szó szoros értelemre szűkül.

Emellett persze vannak olyan helyzetek, amikor valóban furcsán fejezzük ki magunkat, túlságosan burkoltan, így nem is csoda, hogy nem értenek meg bennünket a férfiak. Itt van néhány eltúlzott példa is, de természetesen mindenki csak azt vegye magára, ami az inge. Ha van olyan köztük, amit kiküszöbölhetünk egy kis odafigyeléssel, akkor tegyük meg. Alábbi példáinkat a férfiaknak is érdemes elolvasni :).

Várjuk a véleményeket, ti hogy látjátok? Valóban ennyire megfejthetetlenek vagyunk?

Forrás:http://delina.hu/parkapcsolat/noi-ertelmezo-szotar-mit-mondunk-es-mire-gondolunk