Seprenyi Fanni spirituális tréner lelkifröccse a szerelemről.

Hogy lesz valaki szerelmes? Vajon mi kell egy jó kapcsolathoz? Bármennyire is agyonrágott a téma, beszélni kell róla és, beszélünk is. Seprenyi Fanni tanácsai a témában.

Jó pár olvasónk tudja, a szerelem egy pillanat alatt alakul ki, szinte észre sem vesszük. Ez az sugallat, ami akár az előző életeinkből is érkezhet, olyan, mintha hatalmas tűzijáték lenne a lelkünkben. Nincs lejárati ideje, gyerekkorban és nyugdíjasként is lehetünk szerelmesek, nincs időhöz és helyhez kötve.

Oké, megvan az érzés, de mi jön utána? Füst Milán fogalmazta meg, amit aztán Popper Péter is átvett, hogy egy jó párkapcsolat olyan, mint egy négylábú asztal. Ha bármelyik lába hosszabb vagy rövidebb, már döcög és nem az igazi.

Az első láb, hogy tudnunk kell, a két ember életstílusának közel kell állnia egymáshoz. Nem jó, ha az egyik a meleg tengerekhez vonzódik, a másik viszont síelni szeret. Az kell, hogy hasonlóképpen szeressenek élni, ez nagyon fontos.

A második láb, hogy egymást is szeressék, amihez az kell, hogy először önmagukat szeressék. Én azt gondolom, a szeretet ezt jelenti: a másik létezése öröm a számomra. Nem két fél emberből lesz egy egész, hanem két egész tud együtt teljes lenni.

A harmadik láb, hogy szexuálisan passzoljanak. Persze sokszor van, hogy két ember nagyon szereti egymást, de a szex valahogy nem működik. Pedig a dolog valószínűleg enélkül sem fog menni. Sajnos, még a legjobb pszichológus sem tudja megmondani, hogy a szimpátiák, az antipátiák, az erotikus vonzalmak miből fakadnak.

A negyedik lába az asztalnak, hogy el kell fogadni a másikat. Sokan meg akarják változtatni a másikat, pedig ez nem jó dolog. Ha nem szeret valaki feltétel nélkül, úgy, amilyen a másik, akkor annak nincs értelme. Nem kell harminc kilóval kevesebbnek vagy menőbbnek lennie valakinek, hogy szeresse valaki. Ez ugye az egyik legnehezebb dolog  világon, mert nincs benne egó.

Szerintem ha valaki ezt a négy alapdolgot nem tarja be, akkor nem érdemes kapcsolatot fenntartani, mert az a „szerelem” egyenlő a nullával.

Na, de hányszor lehet valaki igazán szerelmes, honnan tudjuk, hogy ki a nagy Ő? Hogy egy szemléletes példával éljek, el kell képzelni, hogy haladunk egy búzamezőn, ahol sok szép kalász van. Keresed a leginkább neked valót, de van egy olyan szabály, hogy soha nem fordulhatsz vissza. Idővel megtalálod a legnagyobbat és a legszebbet, de benned van a kisördög, aki azt súgja a füledbe, menj tovább lesz még ennél is jobb. Elindulsz és újra találsz egy jobbat. Aztán a folyamat újra lejátszódik. A hit benned marad, hogy mindig lesz jobb és jobb csak egyszer majd azt veszed észre, hogy véget ért a mező, az életed meg kezd letelni. Életünk során találkozunk legalább kettő, három olyan személlyel, akikből lehet az igazi. De az igaz szerelmet nem találjuk, hanem mi építjük. Ez az amit meg kell tanulnunk.

Forrás:http://www.frisss.hu