Az első szerelmére mindenki emlékszik, a szemezésekre az iskola folyosóján, az andalgásra a főutcán, és az első csókokra a kapu előtt. A legtöbben nosztalgiával gondolnak vissza a másikra, és arra a fiatal lányra vagy fiúra, akik akkor voltak. De mi történik, ha az első szerelem újra felbukkan, és vele együtt a régi érzelmek is életre kelnek?

A régi szerelmesek több helyen is összefuthatnak: az utcán, egy bútorüzletben vagy jellemzően egy érettségi találkozón. Jó esetben az ember örömmel konstatálja, hogy a legjobb formáját hozta a találkozáskor, kevésbé szerencsés a szituáció, ha kinyúlt melegítőben, összetapadt hajjal egy gyógyszertárban botlunk egymásba. Rövid időre esetleg befurakszik az ember gondolataiba a másik, de pár nap múlva elfeledkezünk róla. Előfordul azonban, hogy maradt némi parázs a hamu alatt, és a szerelem újra lángra lobban. Nehéz helyzetbe kerülnek ilyenkor azok, akik már tartós párkapcsolatban, házasságban, családban élnek.

Mikor üt be újra a ménkű?

Ági harmincöt éves volt, és az esküvőjét szervezte, amikor a zebrán összetalálkozott első, gimnáziumi szerelemével. Örömmel üdvözölték egymást, majd megbeszéltek pár nappal későbbre egy ebédet. Az étteremben ki-ki elmondta, hogy mennyire boldog, Ági a karrierjéről és utazásairól mesélt, régi párja pedig a feleségéről, három csodálatos gyerekéről és kiegyensúlyozott családi boldogságáról. Mégis, az ebédet követően egy forró csókkal búcsúztak egymástól. Kezdetben csak telefonáltak és leveleztek, de idővel újra és újra találkoztak. Ági szakított a vőlegényével, szeretője pedig bevallotta feleségének a viszonyt. Úgy tűnt, a tinédzserszerelem révbe ér, de a férfi végül a családját választotta, és rendbe hozta házasságát, Ági pedig rájött, hogy a boldogságot máshol kell keresnie. A történet elmesélve talán egyszerűnek tűnik, hiszen mindketten jobb helyzetben találták magukat néhány év múlva, tapasztalataikat be tudták építeni a párkapcsolatukba, de azt a pár hónapot nagyon megszenvedték. Turóczi Attila pszichológus szerint nem feltétlenül a fiatalság iránti nosztalgia a legfőbb motiváció, mozgatórugó ezekben az esetekben, sokkal inkább az életközepi válság áll a háttérben. A 35-40 éves korosztálynál elindul egy tudattalan számvetés, aminek eredményeképpen kiderül, hogy melyek azok a területek, amiken változtatni szeretnének életük második felében. Ha az ember tudatosan helyezi mérlegre az eltelt évek különböző összetevőit, az érzelmeket, a szellemi kihívásokat, családot, egészséget, testi erőnlétet és karriert, akkor egyszerűbb kreatív utakat találni. Többen ilyenkor hagyják abba a dohányzást, elkezdenek rendszeresen sportolni, új hobbit találnak, más, számukra több örömmel kecsegtető állás után néznek. Ha azonban mindez kevésbé átgondolt módon történik, akkor könnyebb beleesni abba hibába, hogy valaki azonnal felmond a munkahelyén, és kávézót nyit, negyvenévesen fülbevalót lövet és tetováltat, vagy felkeresi a gyerekkori szerelmét, mert úgy gondolja, ő volt és lehet számára az igazi.

Elsőkből lesznek az utolsók?

– Az első szerelem sok szempontból kiemelt az emberek életében. Az általános lélektanból tudjuk, hogy egy sorozatnak az elejét és a végét sokkal jobban megőrizzük az emlékezetünkben – mondja a pszichológus. – Ha felsorolnak tíz számot, akkor leginkább az elsőkre és az utolsóra emlékszünk, a gyerekkori táborozások közül nem felejtjük el az elsőt, de a többi összemosódik. Az első szerelemmel kapcsolatos érzelmeket felerősítheti az is, ha az valamilyen szinten beteljesületlen maradt. Sokak számára erős motiváció, hogy megtudják, milyen lehet azzal a fiúval vagy lánnyal lefeküdni, akivel tinédzserként csak a csókig jutottak el. Gyakori motívum a „nem jókor találkoztunk” érzés, amikor nyitva marad a kérdés, hogy vajon másképp történt volna-e minden, ha más környezetben, érettebb fejjel kerülnek össze. Befejezetlenséghatásnak, idegen szóval Zeigarnik-effektusnak nevezik azt, hogy ami nem megfelelően végződött a múltban, előbb-utóbb befejezésért kiált. Ha egy kapcsolatot nem sikerült elfogadható és megnyugtató módon beteljesíteni vagy lezárni, akkor hiába lépünk tovább, a hiány megmarad, az emberben ott motoszkál a „mi lett volna, ha…” Márpedig ahol űr maradt, ott tovább él a vágy, hogy a lyukat betömjük. Innentől kezdve már csak részletkérdés az, hogy a kapcsolatfelvétel a Facebookon, az érettségi találkozón, vagy az utcán a másikkal összefutva történik. Néha elég egy fél mondat egy közös ismerőstől arról, hogy Juci vagy Józsi elvált, és a régi szerelmes már arról fantáziál, hogy a hátralévő életükben boldogan élnek együtt, amíg meg nem halnak. Ilyenkor pedig könnyű meggyőzni magukat, hogy nekik ez jár, ők erről egyszer már lemondtak, miért ne érdemelnék meg a boldogságot. Az embert többnyire az érzelmei irányítják, az esze pedig megideologizálja a legkülönbözőbb tetteket is. Az ilyen helyzetbe kerülőket az motiválja, hogy mostantól nekik jobb legyen, és nem mindig számít, hogy a környezetükre ez milyen hatással lesz. Olyan korban és kultúrában élünk, ahol „a szerelem mindent visz”, az összes cselekedetre indokként szolgál. Minden a szerelmet sulykolja, a nem szerelemből köttetett házasság nem jó, nem számít, hogy egy pár hogyan működik együtt, a lényeg az, hogy szerelmesek legyenek. Innen már csak pár lépés az, hogy az évek múlásával, amikor a lángolás megkopik, sokan csalódottan fedezik fel a hiányt, és azt érezhetik, nem jó a házasságuk, mert már nem szerelmesek.

A barátok feladata

Amíg az új ismeretségekből kialakuló viszonyok számottevő részében a szex, a testiség az egyik – néha a legfontosabb – motiváció, addig a régi szerelmeknél az érzelmeknek is komoly szerep jut. Ennek egyik oka, hogy máshonnan indul a kapcsolat, hiszen egyszer már megvolt az érzelmi kötelék, ezt pedig könnyen újra lehet éleszteni. Ha nem velünk, hanem valamelyik barátunkkal történik meg a régi szerelem fellángolása, sokszor tehetetlennek érezzük magunkat, pedig a szakember szerint van rá mód, hogy segítsünk.
– Nem szabad ezekre az érzelmekre legyinteni, elbagatellizálni, hiszen ezek változtatásra késztetnek mindenkit. Amikor valaki szerelmes, akkor nincs jó megoldás, vakon törtet előre, különösen ha nincs önfegyelme. A helyzetre sokszor rátesz egy lapáttal az életközepi válság, miszerint „eddig az elvárásoknak megfelelően cselekedtem, de mostantól azt teszem, ami nekem jó”. Aki újra lángolóan szerelmes lesz, egyfajta módosult tudatállapotba kerül, ami hasonlatos a részegséghez vagy a kábítószer okozta bódulathoz, ilyenkor pedig alapszabály, hogy nem szabad fontos döntéseket hozni, hiszen életünket alapvetően józan tudatállapotban éljük, viszont a módosult állapotban kapjuk hozzá az ihletet. Nem elég azonban csak az időben bízni. A család, a barátok annyit tehetnek, hogy meghallgatják a „bajba jutottat”, és türelemre intik. Sokat segít, ha a nehéz helyzetbe került szerelmes elbeszélget azokkal, akik mindezen már túlestek, pró és kontra: olyanokkal is, akik együtt maradtak, és olyanokkal is, akik elváltak. Nem biztos, hogy megérti a másikat, de a lényeg, hogy többfajta minta legyen előtte, az ember ugyanis tudattalanul felveszi ilyenkor a szemellenzőt. Amikor kocsit vásárolunk, és kiválasztjuk a márkát és a típust, már észre sem vesszük a többi hasonló kategóriájú modellt, a mi választottunk a legjobb minden autó közül. Hasonlóan lát, aki hűtlenségbe keveredik: csak azokat veszi észre maga körül, akik a szakítás mellett döntöttek, és sokkal boldogabban élnek a válást követően, mint előtte. Ha a forró szerelem idején cselekszik valaki, nem valószínű, hogy az érzelmek csillapodtával boldog lesz az eredménnyel. A cél, hogy a rózsaszín köd idején senki ne hozzon életre szóló elhatározást, meg kell próbálni kitolni a döntéshozatalt akkorra, amikor már ép ésszel tudja a helyzetet kezelni, különösen ha valaki nem csak a maga, hanem a gyerekei jövőjéről is dönt.

http://www.nlcafe.hu/noklapja/20130124/elso-szerelem/